190 évvel ezelőtt, ezen a napon született az oroszországi Tobolszkban az a kémikus, akinek a nevét – minden valószínűség szerint – még a laikusok többsége is ismeri. Dmitrij Ivanovics Mengyelejev miután egy elszegényedett családban felnőtt, majd Szentpéterváron diplomát szerzett és kigyógyult a tüdőbajból megalkotta kémia legfontosabb táblázatát: a periódusos rendszert.
Aki egy kicsit járatos a kémiában az tudja, hogy a mai periódusos rendszerben az elemek rendszám (azaz protonszám) szerint vannak sorba rendezve. Csakhogy Mengyelejev, amikor megalkotta híres táblázatát még csak nem is hallott arról, hogy léteznek protonok. Ebben az időben az atomokat oszthatatlannak gondolták. Az 1860-as években kb. 60 elemet ismertek és ezeket rendezte táblázatba az orosz tudós, méghozzá növekvő atomsúly szerint. Ezt a mennyiséget akkor már meg tudták határozni, de tény, hogy ezek nem mindig voltak pontosak.
Kérdezhetnénk, hogy mi abban a nagy szám, hogy jön egy ember, aki elemeket rak sorba növekvő atomtömeg szerint? Azért ennél egy „kicsit” többet tett Mengyelejev. Ő ugyanis figyelembe vette az elemek kémiai tulajdonságait is. Jól mutatja ezt az is, hogy a 128-as atomsúlyú tellúrt előrébb tette, mint a 127-es atomsúlyú jódot, mert tudta, hogy a tellúr tulajdonságai jobban hasonlítanak az oxigénhez, kénhez, mint a klórhoz, brómhoz. A jód viszont inkább ez utóbbiakra hasonlít.
Már ez is jelzi Mengyelejev zsenialitását, de ennél sokkal bátrabb dologra is vállalkozott. Üres helyeket hagyott a táblázatában és azt állította – amiért többen kinevették –, hogy a később felfedezendő elemek ide fognak kerülni. Sőt! Megjósolta azok tulajdonságait. Amikor felfedezték a galliumot, majd a germániumot ezek a „jóslatok” igaznak bizonyultak.
Persze ne gondoljuk, hogy tévedhetetlen volt! Olyan elemeket is kitalált és helyezett későbbi táblázatába, melyekről kiderült, hogy nem léteznek. Az is tény, hogy sokan elvitatják tőle a periódusos rendszer megalkotásának elsőbbségét és azt a német Lothar Meyernek tulajdonítják, de Mengyelejev már 1868 novemberében ismertette alkotását az Orosz Kémiai Társaság ülésén, igaz nem személyesen, mert betegsége miatt egy másik tudós (Mensutkin) olvasta fel azt. Meyer később publikálta elméletét, ami nem azt jelenti, hogy azt az orosztól lopta volna. Ráadásul a német kémikus nem „jósolt” úgy, mint az orosz.
Sok kémiát ismerő ember egyetért abban, hogy Mengyelejev a legnagyobb olyan kémikus, aki kaphatott volna Nobel-díjat, de nem kapott. Ezt a kitüntetést már 1901 óta adják és Mengyelejev 1907-ben halt meg. Akkoriban azonban sokkal szigorúbban vették azt a feltételt, hogy az adott évben elért tudományos eredményért adják ezt a díjat. Ráadásul még az akadémiai jelölését is elutasították, amiben nem kis része volt az író Lev Tolsztojnak, akinek nézeteltérése volt a tudóssal.
Feleségétől külön élve, összeházasodott egy 16 éves tanítványával, amiért ellenségei a cárnál is bevádolták bigámiával. Az uralkodó azonban ezt ezzel hárította el: „Lehet, hogy Mengyelejevnek most két felesége van – de nekem csak egyetlen Mengyelejevem.”
Forrás:
Dr. Balázs Lóránt: A kémia története (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996)
Kovács-Csupor-Lente-Gunda: 100 kémiai mítosz (Akadémai Kiadó, 2011)
