Környezetvédelem

Azt gondolom, hogy már csak azok vitatják a klímaváltozás tényét, akik nagyon buták, meg azok, akiknek ennek a tagadása áll érdekükben, akár gazdasági, akár politikai okokból.

Szerencsére az emberek nagy (?) része belátja, hogy nagy bajban vagyunk és egy kisebb része pedig próbál tenni is ellene valamit.

De mit tehet egy átlagember, főleg, ha azt látja, hogy az ország leggazdagabb embere magasról tesz erre és elképesztő módon károsítja a környezetet? Merthogy magánrepülővel utazik a BL-döntőre, de persze a reptérre csak nem mehet ki a 200E busszal, így inkább helikoptert vesz igénybe.

Nyilván végtelenül dühítő ez, de ennek ellenére mégis azt mondom, hogy minden átlagember sokat tehetne a környezet védelméért. Igyekszem én is eszerint élni, megtenni amit tudok azért, hogy csökkentsem az ökológiai lábnyomomat. Természetesen tudom, hogy vannak akik sokkal többet tesznek ezért, de azt gondolom, hogy amiket itt felsorolok, szinte mindenki számára megvalósíthatóak.

1. Nincs autóm. Tény, hogy ezt azért tudom megtenni, mert egyrészt Budapesten élek, ahol kiváló a tömegközlekedés és nincs kisgyerekem, akit fuvaroznom kellene. És bár egyéni vállalkozó vagyok, a tanításhoz sem szükséges autó. Marad a BKV és a bicikli. Na meg persze, ha nagyon kell, akkor a közösségi autózás (MOL Limo). Ez utóbbira persze azt mondják nagyon drága, de ők nem veszik figyelembe, hogy az autóba nem csak üzemanyag kell (ami a limózásnál benne van az árban), hanem szervizelés, műszaki vizsga, téli-nyári gumicsere, kötelező biztosítás, adó stb. Tehát nemcsak a környezetet kímélem, hanem rengeteg pénzt is spórolok ezzel.
2. Bár volt időszak, amikor sokat repkedtem Európában (persze nem magángéppel, hanem fapadossal), de az utóbbi években nem ültem repülőre. Belföldi és külföldi nyaralásra is a vasutat veszem igénybe. Persze tudom, hogy a MÁV-tól vett jegyek azért nem a legjobb utazást teszik lehetővé, de például Ausztria vagy Németország felé a Railjetek egész jók.
3. Elektronikai eszközöket addig használom, amíg működnek és nem rohanok a boltba, ha megjelenik egy új modell. A telefonom 4-5, a tabletem 6, a laptopom 2,5 éves.
4. Vásárláshoz mindig viszek saját csomagolóeszközt, ezért a boltban, piacon soha nem kérek műanyag zacskót. A piacon sok árus ezt már tudja és nem is kell nekik mondani.
5. Csomagolásmentes boltba is járok (Boldog Föld), ahol saját üvegbe, dobozba vásárolok pl. étolajat, folyékony szappant vagy mosólapkát. Mivel ez a szomszéd kerületben van, biciklivel megyek, így van egy kis testmozgás is.
6. A hulladékot eddig 3 felé, de most már négyfelé gyűjtjük. Már a konyhaszekrényünkbe is olyan szemetest kértünk, aminek 3 rekesze van, de most már a kerületünkben lehetőség van a szerves hulladék külön gyűjtésére. Ehhez egy jól záródó vödröt adnak és ebbe gyűjtjük a zöldség, gyümölcs, hús maradványait vagy a tojáshéjat. A hagyományos szemetesbe már alig teszünk valamit.
7. Több napra előre főzök, nem okoz problémát 3 napig ugyanazt enni. Mivel már évek óta csak ketten vagyunk, kitapasztaltam hogy mekkora mennyiség készüljön, így szinte alig megy valami a szemétbe.
8. Nagyon szeretünk olvasni, nagyon sok könyvünk van és a helyhiány miatt most már csak e-könyveket veszünk, amivel szintén megmentünk néhány fát a kivágástól.

Amire nem vagyok büszke és amin még lehetne változtatni:

1. Szinte mindig használok valamilyen húst a főzéshez, néha még marhahúst is veszek, aminek igen nagy az ökológiai lábnyoma.
2. Nehezen tudok ellenállni az édességnek, süteménynek, kólának, bár ez utóbbi fogyasztását jelentősen csökkentettem. Néha még csipszet is veszek. Természetesen ezeknek a csomagolását szelektíven gyűjtjük, de azért ennek így is van jelentős környezetterhelése.
3. És persze előfizetünk több streaming oldalra, spotifyra, stb. Ezek nélkül is lehetne létezni.
4. Ha ökológiai lábnyomot nézünk, akkor két személyre luxus a 70 négyzetméteres, háromszobás panellakás is, de azért ennél kisebbe már nem szeretnénk költözni.

Szóval, amikor a környezetvédelemről gondolkozunk, akkor ne az legyen a szemünk előtt, hogy XY magánrepülőzik, meg jachtozik, meg luxusterepjárót vesz, hanem próbáljuk azt mérlegelni, hogy tényleg szükségünk van arra a tárgyra, amire annyira vágyunk és meddig leszünk attól boldogabbak?