Évariste Galois (1811.10.25-1832.05.31.)

1832. május 30-án zajlott a matematikatörténet minden bizonnyal legtragikusabb párbaja Pécheux d’Hérbinville és Évariste Galois között. Előbbi egy katonatiszt volt, utóbbi pedig egy mindössze 21 éves matematikus. A kimenetel nyilvánvaló volt: Galois előre tudta, hogy meg fog halni.

Így aztán a május 29-ről 30-ra virradó éjszakán leírta, ami a fejében volt és ezzel forradalmasította az algebrát. A Galois-elmélet megértéséhez igen magas szintű matematikai előképzettség szükséges, amibe itt nem is mennék bele, de a lényege, hogy a magasabbfokú algebrai egyenletekre nem lehet megoldóképletet alkotni. Tulajdonképpen egy másik tragikus sorsú matematikus Abel munkáit fejlesztette tovább.

Galois forradalmár volt, nem csak a matematikában, hiszen többször került börtönbe nyíltan hangoztatott politikai nézetei, például Lajos Fülöpre tett megjegyzése miatt. Több forrás szerint már a börtönben meg akarták ölni, de azt még megúszta. Végül egy nő miatti párbaj lett a végzete, bár egyre többen osztják azt a nézetet, hogy a titkosrendőrség keze benne volt a dologban, így lehetett a legkönnyebben megszabadulni tőle.

Életében nagyon sok elutasítást kapott, munkáját nem ismerték el. Harmadszorra sem vették fel az École Politechnique nevű főiskolára. Az utolsó szóbeli vizsgáján annyira felhúzta magát a vizsgáztató értetlenkedésén, hogy fejéhez vágta a szivacsot…

Május 30-án reggel a párbaj során meglőtték, de még élt, amikor az ellenfele és a saját segédei (!) is otthagyták. Egy arra járó földműves talált rá vérbe fagyva, aki kórházba vitte. Sebe azonban olyan súlyos volt, hogy másnap, május 31-én meghalt.

Ugyanaz a kérdés merül fel, mint minden fiatalon meghalt tudós vagy művész esetén (akár Abel, vagy Petőfi nevét is említhetnénk): mire vitte volna, ha mondjuk 60 évig él? Ezt már nem tudjuk meg, hiszen „Akit az istenek szeretnek, fiatalon hal meg.” (Menandrosz)

A matematikus életéről és haláláról Leopold Infeld írt könyvet „Akit az istenek szeretnek” címmel.

Forrás:

Leopold Infeld: Akit az istenek szeretnek, Gondolat, 2. kiadás, 1976

Palya Tamás

Palya Tamás

30 évig tanítottam gimnáziumban matematikát és kémiát. Jelenleg szabadúszó tanár vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló cikkek

Függvénytáblázat

Ha magántanárként dolgozik az ember, annak az az (egyik) előnye, hogy belelát abba, hogy az iskolában tanító kollégák mit csinálnak, pontosabban a gyerek füzete és

Tovább olvasom »

Erdős Pál

Erdős Pál (1913.03.26-1996.09.20.) minden bizonnyal a nemzetközileg legismertebb magyar matematikus. Már négyéves korában kétjegyű számokat szorzott össze és önállóan felfedezte a negatív számokat. Szakterülete a

Tovább olvasom »