Leonhard Euler (1707.04.15.-1783.09.08.)
Minden idők egyik legnagyobb matematikusa Bázelben született és egyszerűbb lenne felsorolni a matematika azon területeit, ahol nem alkotott maradandót, mint ahol igen. 886 munkája (könyvek, dolgozatok) mellett több mint 3000 olyan levelet írt, melyek tudományos értéke felbecsülhetetlen. Ma biztosan influenszernek vagy rocksztárnak neveznénk.
Euler 20 évesen került a szentpétervári akadémiára, ahol éppen akkor egy élettani tanszék volt üres, de őt ez nem tántorította el, azt is bevállalta. Hamarosan aztán átválthatott a matematikára és fizikára. 31 évesen megvakult az egyik szemére, de ez sem akadályozta a munkában, sőt élete utolsó 17 évében teljesen vakon diktálta a tudományos gondolatait. Ezalatt a 17 év alatt 416 munkáját fogadta el az akadémia. 1741 és 1765 között Berlinben dolgozott, de ezután újra Szentpétervárra költözött, Katalin cárnő hívására.
Biztosan hallott már mindenki a königsbergi hidak problémájáról, amit Euler oldott meg, és aminek köszönhetjük a gráfelméletet. Az (1+1/n)n sorozat hatérértéke az e szám is Euler nevének kezdőbetűjét viseli. Foglalkozott trigonometriával, komplex számokkal, geometriával (Euler-egyenes), számelmélettel (Euler-Fermat tétel), differenciál- és integrálszámítással, differenciálegyenletekkel, poliéderekkel, variációszámítással, stb. Ő bizonyította be, hogy a 232+1 (azaz 4294967297) nem prímszám, hiszen osztható 641-gyel. Ekkor még persze nem volt számológép…
Neki köszönhetjük azt az összefüggést, ami a matematika minden fontos alapszámát tartalmazza:
Az az első hallásra hihetetlen tétel is az ő nevéhez fűződik, hogy a négyzetszámok reciprokösszege pí a négyzeten per hat! És persze a mindenkinek szimpatikus barátságos számokkal is foglalkozott. Ezek a számok egyenlők a náluk kisebb pozitív osztóik összegével. Pl. 28 = 14 + 7 + 4 + 2 + 1
A fizikában is alkotott, hiszen könyvet írt a hidraulikáról, hajótervezésről, tüzérségről és a zenéről is.
Emberi nagyságáról sokat elmond az is, hogy amikor Lagrange megkereste őt egy eredménnyel egy olyan témában, amiben ő is dolgozott, akkor hátralépett és átengedte a területet az akkor még zöldfülűnek számító francia matematikusnak. Ebben azért jócskán különbözött Gausstól…
Utóbbi matematikus is elismerő szavakkal méltatta a svájci óriást: „Euler műveinek tanulmányozása mindig a legjobb iskola lesz… és semmi más nem helyettesítheti.”
Forrás:
https://www.inf.u-szeged.hu/~pszabo/Pub/59euler300.pdf
Sain Márton: Matematikatörténeti ABC (Tankönyvkiadó, 1987)
