Antoine Laurent Lavoisier (1743.08.26-1794.05.08.)
A tudomány szomorú napja volt 1794. május 8-a, amikor a jakobinus diktatúra alatt guillotine-nal kivégezték minden idők egyik legnagyobb kémikusát: Lavoisier-t. Persze nem azért küldték a halálba, mert kémiával foglalkozott, hanem mert jómódú adóbérlő volt.
Nálam ő a kémia Newtonja, hiszen összefoglaló munkája, a Traité Élémentaire de Chimie, a kémiában legalább olyan fontos, mint a fizikában a Principia.
Számtalan dologgal foglalkozott a kémián belül, de talán a legfontosabb a flogiszton elmélet megcáfolása és a tömegmegmaradás törvényének megalkotása volt.
Népszerűsítette a tudományt, bemutatókat tartott, melyen érdekes kísérleteket mutatott meg tudósoknak és előkelő laikusoknak. Egyik híres kísérlete a gyémánt elégetése volt, ezt akkor elképzelhetetlennek tartották. Az égéstermék vizsgálatával pedig bebizonyította, hogy ez a kemény anyag szénatomokból áll.
Ekkoriban úgy gondolták, hogy minden éghető anyag tartalmaz flogisztont, ami az égés során távozik. Lavoisier azonban mindent megmért és rájött, hogy bizonyos anyagok tömege az égés során nem csökken, hanem nő. Ekkor a flogiszton fanatikusai még próbálták menteni a menthetőt és ezt „negatív flogisztonnal” magyarázták. Lavoisier azonban kimutatta, hogy ez tarthatatlan és még az oxigén felfedezése előtt megalkotta az égés elméletét.
„Megdönthetetlen axiómaként fektethetjük le, semmi sem teremtődik sem mesterséges, sem természetes folyamatokban; az anyag mennyisége ugyanaz a kísérlet előtt és után; az elemek minősége és mennyisége pontosan ugyanaz marad; és semmi más nem játszik szerepet az elemek vegyülésekor bekövetkező változásokban és átalakulásokban. Ezen az elven alapul valamennyi kémiai kísérlet, s egzakt egyenlőséget kell feltételeznünk a vizsgált testek elemei és az analízisének adatai között.” – fogalmazta meg ezzel a tömegmegmaradás törvényét. (Amit újkori sarlatánok még kétségbe vonnak néha…)
Sokan nem tudják, hogy Lavoisier felesége (Marie-Anne Pierette Paulze) jelentős mértékben segítette elő férje munkásságát azzal, hogy angol könyveket és cikkeket fordított, kísérleti jegyzőkönyveket vezetett és a könyvének ábráit is ő rajzolta. Férje kivégzése után kiadatta annak emlékiratait.
„Egy fejet levágni csak másodpercek kérdése, de évszázadok sem képesek Lavoisier-hez hasonló embert adni.” – írta róla barátja és tudóstársa: Joseph Louis Lagrange.
Források:
Dr. Balázs Lóránt: A kémia története, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996
A kép David festményének részlete, a Lavoisier házaspárról.
