Erdős Pál (1913.03.26-1996.09.20.) minden bizonnyal a nemzetközileg legismertebb magyar matematikus. Már négyéves korában kétjegyű számokat szorzott össze és önállóan felfedezte a negatív számokat. Szakterülete a számelmélet, kombinatorika, gráfelmélet volt, de a matematika sok más ágában is maradandót alkotott. Nyolc akadémiának volt tagja és 15 egyetemnek díszdoktora. Kossuth- és Állami-díjat, Szele Tibor emlékérmet és – a matematikusok Nobel-díjának nevezett – Wolf-díjat is kapott.
458 olyan matematikus volt, akivel közös cikke jelent meg. Klasszikus mondata (Tárd ki az elméd!) azt jelentette, hogy oldjunk meg egy problémát. Több olyan feladatot is kitűzött, amelynek megoldásáért pénzdíjat ajánlott fel (a legnagyobb ilyen tétel 3000 USD volt), ezek közül még mindig van megoldatlan.
Kedvencei a prímszámok voltak. Egyszer úgy fogalmazott, hogy amivel ő foglalkozik (prímszámok, kombinatorika) annak a felvetéseit egy gyerek is megérti, de megoldani már a legnagyobb matematikusok sem biztos, hogy képesek. Például mindenki megérti, hogy mik azok az ikerprímek: olyan prímszámok (ezeknek pontosan két osztójuk van), melyek különbsége 2. Pl.: (3;5), (11;13), (41;43), stb. A mai napig nem sikerült bebizonyítani, hogy végtelenül sok ilyen szám van-e.
(Kérem, hogy mielőtt megjelennének az olyan kommentek, hogy „ettől olcsóbb a kenyér?”, gondoljon mindenki arra, hogy prímszámok nélkül nem lenne titkosítás sem és még nagyon sok minden nem létezne a matematika eredményei nélkül.)
Erdős Pál egy különc volt. Nem volt felesége, gyerekei, de barátai szerte a világon mindenütt léteztek. Szüksége is volt rájuk, hiszen például nem tudott a pénzzel bánni, ebben is ők segítettek neki. Nem volt lakása, autója, járta a világot és a barátainál szállt meg. Minden vagyona egy bőröndbe belefért, többen mondták róla, hogy úgy nézett ki, mint egy drogos hajléktalan. (Egy meg nem erősített információ szerint az egyik magyar egyetem portása nem akarta beengedni az épületbe, ahol százak vártak az előadására…)
Napi 19-20 órát foglalkozott a matematikával, így serkentőszereken élt. Egyik barátja mondta is neki, hogy tulajdonképpen drogfüggő, de ő fogadásból egy hétig nem szedett semmit, majd végül így reagált: „Egy héttel visszavetetted a matematika fejlődését!”.
Persze az emberek többsége nem szeretne napi 19-20 órát matekozni (még én sem), de inkább tegyük fel úgy a kérdést: ki élvezné, hogy élete minden pillanatában azzal foglalkozik, amit szeret? És Erdős Pál nagyon szerette a matematikát, élete minden pillanatát az töltötte ki.
Rengeteg legenda és sztori kering az életéről, könyv is született róla (A prímember) álljon itt ebből az egyik legjellemzőbb történet:
“Valamikor a 30-as években történt, hogy Erdős és Harold, a férjem több, mint egy óra hosszat ültek egy nyilvános helyen, mélyen elgondolkodva, anélkül, hogy egy árva szót is szóltak volna – emlékszik vissza Anne Davenport, Erdős egyik angol munkatársának özvegye. – A csendet végül Harold törte meg. – Nem 0, hanem 1 – mondta. Mindketten megkönnyebbültek, és együtt örültek az eredménynek. A körülöttük ülők azt hitték, kötözni való bolondok. Mi tagadás, azok is voltak.”
Forrás:
https://erdosprogram.hu/erdos-pal-eletrajz/
Paul Hoffmann: A Prímember (Scolar Kiadó, 1999)
A tudósról készült kép készítője: Vitályos József
