Az 1855. augusztus 1-én Budapesten született, kémiai Nobel-díjjal kitüntetett tudós 1911-ben már Rutherford mellett dolgozott. Ő adott neki egy feladatot ezekkel a szavakkal: „Fiam, ha tényleg olyan ügyes, elválasztja a rádium-D-t attól a sok kellemetlen ólomtól.”
Ez azonban nem sikerült, mert – mint később kiderült – a rádium-D egy ólomizotóp. Ezáltal azonban rájött, hogy ugyanazon elem különböző izotópjai kémiai úton nem választhatók el egymástól, hiszen kémiai tulajdonságaik azonosak. Hevesy azonban a „kudarcból” is tanult, hiszen ha ez igaz, akkor a nem radioaktív ólom közé keverve a radioaktív ólmot azok ugyanúgy viselkednek, viszont a radioaktív izotópok – sugárzásuk miatt – könnyen megfigyelhetők.
Ezt felhasználva a radioaktív izotópok segítségével nyomon lehet követni kémiai reakciókat és mivel az emberi testben is kémiai reakciók játszódnak le, ezért ennek orvosi felhasználása igen jelentős. Mindezekért Hevesy György 1943-ban kémiai Nobel-díjat kapott.
Mellesleg Koppenhágában Bohr mellett dolgozott és, ha már arra járt, akkor a holland Costerrel együtt felfedezett egy új elemet, amelyet Koppenhága latin nevéről hafniumnak neveztek el.
Kiválóan beszélt angolul, németül, dánul, tűrhetően franciául és svédül. Freiburgban halt meg 1966 július 5-én, de hamvait 2001-ben Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Szülőházának falán – a budapesti Akadémia utcában – tábla őrzi emlékét. A magyar általános iskolások legrangosabb kémiaversenye is őrzi nevét.
Forrás:
Dr. Balázs Lóránt: A kémia története (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996)
https://epa.oszk.hu/02900/02924/00060/pdf/EPA02924_valosag_2017_12_057-071.pdf
