Ki ne hallott volna még Marie Curie-ről, akinek a nevét még azok is ismerik, akik kevésbé járatosak a természettudományokban.
Marie Sklodowska néven született 1867. november 7-én, Varsóban. Ekkoriban Lengyelország épp orosz fennhatóság alatt volt, de Marie szívesen tartott – titokban – lengyel nyelvű felolvasásokat munkásnőknek. Amikor 16 éves lett a családjuk elvesztett minden vagyonát, tanári állást kellett vállalnia.
1891-ben Párizsba költözött, ahol nyomorúságos körülmények között élve a Sorbonne-ra járt, fizikát és matematikát is tanult. Itt ismerkedett meg későbbi férjével: Pierre Curie-vel. Amikor Becquerel felfedezte a radioaktív sugárzást, Marie és Pierre elhatározták, hogy ezzel foglalkoznak. Rendkívül mostoha körülmények között több tonna (!) uránszurokércet dolgoztak fel, amiből két új elemet nyertek ki: a rádiumot és a polóniumot. Becquerellel együtt fizikai Nobel-díjat kaptak 1903-ban.
1906-ban Pierre egy balesetben életét vesztette, professzori állását Marie kapta meg első nőként a Sorbonne történetében. 1911-ben újabb Nobel-díjat kapott, ezúttal kémiait, a vegytiszta rádium előállításáért. Az I. világháború idején a röntgenográfia fejlesztésén dolgozott, ami a harcokban sérült katonáknak nagy segítség volt.
Irène nevű lánya – Joliot-Curie néven – szintén Nobel-díjas lett a mesterséges radioaktivitás felfedezéséért. Ėve nevű lánya pedig megírta – Madame Curie címmel – anyja életét.
A radioaktivitás felfedézesekor még nem ismerték annak veszélyeit, szabad kézzel megfogták a rádiumot. Nagy valószínűséggel ennek következménye lett Marie fehérvérűsége, ami a halálát okozta, 1934. július 4-én.
Varsói szülőházában múzeum van, holtteste pedig a párizsi Pantheonban nyugszik, ahol ő volt az első nő, aki saját érdemei miatt került oda.
Forrás:
Dr. Balázs Lóránt: A kémia története (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996)
